A sötétnek mondott középkor napfényesnek tűnő utolsó évtizedeiben, Mátyás országának gazdag bányavárosában, Selmecen árván marad egy tizenegy éves, nincstelen kölyök. Jó szerencséje (vagy balsorsa) a városszélen tengődő domonkos kolostorba vezérli. Megtűrt mindenesként szolgálja a kolduló rend szerzeteseit, köztük is legfőképp a nehezen kiismerhető apátot, kinek legfőbb álma, hogy az évtizedekkel korábbi földrengésben megrokkant Katalin-templomot – mely valaha a rend egyháza volt – Isten dicsőségére újjáépítse. Nyulacskát – így hívják a nyúlszájjal született, bicebóca kolostorszolgát – különleges adománnyal áldott (vagy verte) meg az Úr: emlékezete betűhíven megőriz mindent, amiről hallott, s aminek tanúja volt. A kódexmásoló Johannes testvér mellett megtanul írni és olvasni, mindennapjairól bogárvérrel írott, titkos naplót vezet, hogy véletlenül se felejtsen el egyetlen apró részletet sem arra az időre, amelyben majd – vágyai és reményei szerint – megtudja és megérti, milyen feladatra szánja őt a mindenkinek gondját viselő Úristen. Mátyás halálával végképp felborul az addigi status quo. A kolostor is részt vesz a jobbára titkos belharcokban. A megfontolt apát nem bíz semmit a szerencsére. A kolostor árváját spionnak neveli. Vér és arany, szerelem és bűnök, mély istenhit és profán gondolkodás egyaránt megkísértik a kamaszból ifjúvá serdülő gyereket, aki – megértvén, hogy “árulónak” lett kiszemelve, elkeseredésében a halálba akar menekülni, amikor váratlanul új esélyt kap a sorstól.